Nincs olyan csapat az MLS-ben, amely ne dédelgetne play-off-álmokat, ugyanis a körbeverésektől nem mentes bajnokságban egyik konferencia táblázatán sem lehetetlen elcsípni minimum a 7. helyet. (Nyugaton 13, keleten 14 csapatból, de ez pár éven belül még jócskán bővülget majd.) Az MLS-ben sokkal nagyobb az infrastrukturális egyenlőség a klubok között, mint bármelyik európai bajnokságban, s ez rendre kiszámíthatatlanná teszi, kikre milyen idény vár. A tavaly abszolút remeklő és idén sem különösebben gyengébb kerettel bíró Toronto FC például csontutolsó összesítésben is a 27 csapat között: 5 pontjuk van és 27 kapott góljuk – épp most fognak edzőt is váltani.

A Cincinnati FC tavaly újoncként egész évben keresgélte magát, olyannyira, hogy végül a semmi közepén találták magukat, már-már gyalázatosan rossz volt a helyzetkihasználásuk, és egyáltalán az is, mennyiben képesek eljutni az ellenfelek kapujáig, vagy akár csak a tizenhatos környékére.

Ennek ellenére mégsem rúgták ki Jaap Stam edzőt. Mondhatnánk, hogy de hát újonc-csapat lévén ez nem is lett volna fair, de tekintve, hogy a szintén durván ligazöldfülű Inter Miami és a Nashville SC (játékban főleg utóbbi) sokkal meggyőzőbb volt és stabilitással is elő tudtak rukkolni mind védekezés, mind támadás terén, már más a helyzet. Hát még, ha a keretet górcső alá vesszük, ugyanis a Cincinnati FC névsora nem cseng rosszul a vezérükkel, Medunjaninnal, vagy épp Locadiával, Van der Werff-fel, akár Tyton kapussal, sőt még Siem de Jong is próbálkozott. Sikertelenül.

Stammal tavaly egy mindenféle stílustól mentes együttes lézengett a pályán, s idén sem lehetünk elragadtatva, pedig a jól hangzó névlista csak bővült. Igaz, De Jong távozott (nem mintha bármit is hozzá tudott volna tenni ittlétével a Cinci játékához), érkezett viszont Vermeer a kapuba, Luciano Acosta, a jókora európai rutinnal is rendelkező Geoff Cameron, illetve Rónald Matarrita, a New York City FC ex villámgyors léptű szélsője.

Bizakodásra adhat okot, hogy az új játékosok eddig meggyőzően teljesítenek, sőt egy kisebb név, Allan Cruz is nem várt hőssé kezd artikulálódni az ohiói együttes gépezetén belül: biztos passzjátékával és párharcerősségével a pálya tengelyében nagyon sokat ad hozzá a csapat labdás és labda nélküli stabilitásához is.

Az egyetlen probléma, hogy noha idén a góllövés már hangyányit jobban megy Staméknak, nem túl bizalomgerjesztő, mennyire lubickolhat ellenük az aktuális ellenfél, mintha a pálya egyik szegletében sem lenne különösebb csapatszintű ellenszer.

A Cincinnati FC ezidáig 10 meccsen 18 gólt kapott, a csapat helyzetkihasználása mindösszesen csak 11% (igen, ez a meghökkentően alacsony teljesítmény is jobb, mint a tavalyi legtöbb esetben), a védők meccsenként csaknem 20-20 szerelésre és tisztázásra vannak kényszeredve, ami elképesztően rossz képet fest a csapatvédekezésről és arról, hogy a kontrák ellen sincs tervük.