Támadójátékuk eddig többnyire rendben van, noha néha több gördülékenység, nagyobb pontosság hiányzik, hogy jelentősebb nyomás alá helyezzék az ellenfél csapatvédekezését, de ez idővel fejlődhet, valószínűleg megint fog is. Egyelőre a védekezésük adós koncentráltabb teljesítménnyel, de még ennek ellenére is csupa olyan jelhalmazt mondhatunk el erről az együttesről és a játékosokról is egyenként, amire minden jóságot lehet alapozni a hátralévő bajnoki szezonnal kapcsolatban.
Amit érdemes külön kiemelni a Gary Smith vezette Nashville SC kapcsán, hogy védőik egyénileg remek teljesítményekkel képesek meccsről meccsre előrukkolni, ám olykor vagy a középpályások elmaradása miatt kerülnek túl nagy nyomás alá és kényszerednek hibákra, vagy egyszerűen csak úgy tűnik, még kevésbé köttetett meg köztük a kémia, csekély egyelőre a tagok közti kommunikáció. Ebből rajzolódik ki az a paradox képlet, hogy a Nashville védőjátékosai jelenleg mind ott vannak egyenként a liga legjobban teljesítői között, a csapat mégsem képes ebből profitálni. Egyelőre.
Szép meglepetésnek tűnik a fiatal Jack Maher produktuma. Maher középhátvéd, és tavaly az egész szezon során 3 alkalommal jutott lehetőséghez, ezeken a fellépéseken pedig nem sok nyomot hagyott maga után. Idén azonban eddig szintén háromszor lépett pályára, mindegyik alkalommal kezdőként, ebből látszik, hogy a bizalom is nagyobb irányába, amit meg is hálál: a Toronto, a Montréal és a Philadelphia ellen is kifogástalanul jó teljesítményt nyújtott – a Montréal ellen talán a meccs embere címért is jó eséllyel pályázott. Maher nem csak védekezésben nyújt sokat, hőtérképei is árulkodók, milyen sokat lép fel a középpályára segíteni a létszámfölények kialakítását. 1 gólt és 1 gólpasszt is jegyez, passzpontosság pedig 92%-os. A fejpárbajait lenne érdemes egyénileg kissé csiszolnia.
