Hosszú Katinka nem nyilatkozott azt követően, hogy emberemlékezet óta először nem jutott döntőbe 400 vegyesen egy világversenyen. Mindez pedig jól mutatja, hogy a sportolók közül is igen sokan értelmezik félre a sajtó szerepét.
Persze az emberi oldalát ennek is meg lehet érteni. Egy ekkora klasszis számára nyilván óriási csalódás lehet szembesülni azzal, hogy már európai szinten sem egyeduralkodója a számnak, ráadásul két magyar versenyző, egy kortársa (Jakabos Zsuzsanna) és egy feltörekvő fiatal (Mihályvári-Farkas Viktória) is előzi. Ezzel együtt nem gondolom, hogy Hosszú Katinkának joga van megtagadni az interjúadás lehetőségét. Mondom ezt úgy, hogy egészen mostanáig (a kétségbe vonható vagy akár káros közéleti szerepvállalással együtt is) sokszor kiálltam Katinka mellett, gondoltam aránytalannak az őt érő kritikát.
Amellett azonban nem nagyon tudok szó nélkül elmenni, hogy Katinka a versenyt követően most már nem először nem volt hajlandó nyilatkozni. Minden bizonnyal nem én voltam az egyetlen, aki erre várva maradt az M4 Sport képernyőjénél.
Egyébként ez a verseny utáni interjú egy teljesen irreleváns műfaj, nagyon ritkán hangzik el bármilyen érdemi információ. Ám ha létezik egy hallgatólagos megegyezés ennek a szükségességéről (olyan szavak miatt, mint exkluzivitás, frissesség, gyorsaság), akkor a versenyzőknek egyszerűen nincs joga megválogatni, hogy mikor szólal meg és mikor nem. Demagóg leszek, de valahogy egy sikeres meccs után még nem láttam olyat, aki számonkérően elküldi a riportert. Ha pedig a saját sikereinkhez van viszonyunk, ideje, hogy a kudarcainkhoz is legyen.
