Fordított rajtrács. Sprintverseny. Kétszeri állórajt, kettébontott futam, két rövidebb verseny szombaton és vasárnap – ezek csak a legtöbbször elhangzó ötletek azok közül, amelyek időről-időre felmerülnek a Forma-1 döntéshozói, a csapatok, vagy éppen a szurkolók részéről. Az ok, és a sok gondolkodás alapja egyértelmű és világos: izgalmasabbá, szorosabbá, egyszer s mind kiszámíthatatlanabbá tenni az F1-et! De kérdés milyen áron, és érdemes a következményekkel is számolni.

A Forma-1 a világ egyik legnézettebb, legtöbb szurkolót megmozgató sportága, ahol a világ legjobb autóversenyzői eszméletlen tempóban száguldanak úgy másfél órán keresztül, elképesztő erőhatások mellett. A mai F1-es pilóta ráadásul egyszerre több szerepben is helyt kell, hogy álljon, nem elég pusztán gyorsnak lennie az aszfalton. Legyen eladható, csináljon videókat, képeket a közösségi oldalakra, legyen laza és kedves – ennek ellenkezője eddig csak Raikkönen esetében vált be -, de persze ne menjen túl egy határon. A teljes szólásszabadság csak Lewis Hamiltonnak jár, ugyanakkor az is igaz, hogy a többieknek talán összesen nincs akkora közlési vágya, mint a most még „csupán” hatszoros világbajnoknak. S persze ott van a mezőny egyetlen olyan tagja Sebastian Vettel személyében is, aki pedig sportot űz abból, hogy egyetlen social media oldalon sincs fenn.

Ezek a sportolók, akik már-már atléták is, olyan „kiképzést” kapnak egy szezon előtt, az életüket kockáztatva versenyeznek szerte a nagy világban, és bizonyos hangok, ötletgazdák azt akarják, hogy lassítsanak. Hogy kezdjenek el még jobban taktikázni. Hogy amikor évek óta az a baj, hogy nem szabad elég közel kerülni a másikhoz, meg iszonyatosan figyelni kell a gyorsan kopó Pirelli gumikra, akkor még egy fordított rajtrácsos beleszólást is belengetnek.

Miért? Ennek semmi értelme.

A Forma-1 attól is Forma-1, hogy a leggyorsabb autó van elől. Hogy aki az adott időmérőn a legjobban teljesít, annak az a jutalma, hogy másnap a versenyen elölről kezdheti meg a futamot. Hogy arra ösztönözzék a pilótákat, hogy még faragjanak le a tizedeket, századokat, nem pedig arra, hogy kezdjenek el matekozni, hogy inkább a 10. helyet csípjék meg, mert akkor a fordított rajtrács miatt jobb lesz. Ugyanezen logika mentén, a leggyorsabbak majd kicsit visszaállnak, más motorbeállítást használnak, és nem fogják majd annyira nyomni, hiszen minek? Ez teljesen életidegen lenne a száguldó cirkusztól.

Semmi értelme. Ahogy ennek az ötletnek sem.

Ilyen módon mesterségesen belenyúlni óriási butaság lenne a vezetők és döntéshozók részéről, és teljesen szembe is menne a Forma-1 hagyományaival. Persze, lehet azt mondani, hogy unalmas a mostani Mercedes-dominancia, de az ember gyorsan felejt, mert a Vettel-éra vagy a Schumacher-korszak sem volt ennél sokkal változatosabb, miközben akkor is, és most is voltak, vannak jó versenyek. A fő probléma nem ez, ugyanis véleményem szerint a kvalifikációs lebonyolítás úgy szuper, ahogy most van. Kellő izgalmakat tartogat, abszolút szurkolóbarát, és televíziókompatibilis.

A költségsapka, illetve a 2022-es szabálymódosítások – amelyek elsősorban az autókra, és nem az időmérő meg a verseny formátumára vonatkozik – remélhetőleg tényleg kiegyenlítettebbé teszik majd valamelyest a sportágat, miközben kicsit ez is furcsa. A Forma-1 attól is Forma-1, hogy az éppen legjobban dolgozó csapat elnyeri méltó jutalmát, azaz futamokat és világbajnoki címeket nyer. Emiatt nem volt érdemes utálni a Ferrarit, a Red Bullt, vagy éppen most a Mercedest, hiszen azok az emberek csak a munkájukat végzik, és úgy alakult, hogy éppen klasszisokkal jobb autót raktak össze, mint a többiek. Jobbak voltak, többet dolgoztak, és nyilván picit szerencséjük is volt, de biztosan nem érdemtelenül aratnak ekkora sikereket.

Ahogy mi is megérdemeljük azt, hogy továbbra is a sebességről, a rekorddöntésekről és a csúcsokról szóljon az F1. Amilyenre sokan átalakítanák, az már létező formula, úgy hívják, hogy F2 és F3.

De ez a Forma-1, és az is marad!