Az elég jó, sőt kimondottan betyáros eset, hogy a Fradi, az amúgy rettegett orosz medvét megfektette Moszkvában. Tiszta öröm, Kubatov elnök kicsattanóan boldog, pláne, hogy egy magyar fickó rúgta az egyetlen és győztes gólt.
Szóval nagyon bejött a kirándulás, pedig előre fázott egy kicsit a közönség ettől a rém kellemetlennek tűnő turnétól, de kemény, állhatatos munkával meglett a jutalomfalat. Mondjuk a CSZKA eléggé hurka formában pilinckázott, nem volt bennük elég spiritusz, pedig ott aztán változatosan sok anyagból, elég kemény dolgokat kifőznek. Hát, most ebből nem lett semmi, a háziak olyan rebegősen voltak csak kanosak, sok rafinéria nem szorult az akciójukba, a trénerük, Goncsarev-vezér is olyan jófiúsan ácsorgott, szoknia kell, hogy halvány a csapata.
Amiben okés volt a Fradi: hátul Blazics, Botka elég jól tartotta a formát, mondjuk azzal eddig sem volt akkora baj – kivéve Ludogorec ellen -, bár néhány alkalommal négy öt fehér mezes egymást fogta, tiszta elképesztő volt a felállás, úgy bekkeltek, mint a kispályán, 5+1-ben, ebben a legokosabb vagy talán leglassúbb beállt a kapus elé, blokkolni a lövéseket. Jó sűrű volt a magyar tizenhatos előtere, a piros mezes oroszok meg horvátok nem találták a helyet a lövésnek, inkább gyötörték a lasztit, ameddig lehetett, akkora meg ott állt a fehér fal, azon meg nem jutottak át sűrűn. Ha olykor még is, a jó Dibusz-kapus beleadott mindent, ragyogó bravúrokat hozott, mondjuk az egy kicsit gázos, ha a csapat legjobbja a gólmacska, de járt már így egy nappal korábban egy másik csapat, nevezetesen a Barcelona, ott azért látható pár elég jó kis játékos, helyettük ter Stegen ragyogott!
Dibusz a gólvonalon csoda, parádé, félelmetesen éles a reflexe, Gróf úr helye a kispadon aránylag fix, az egykori Honvédos úgy tűnik, nem unja, meg különben is szikla arcú Rebrov minek cserélgetne, ha Dédé masszív, kolosszális és bravúros!
