Az UEFA-nál ideje lenne elgondolkodni, hogy meddig érdemes még ezt a fajta pénzhajhász politikát folytatni, mint amit műveltek az EL-döntő kapcsán.

Persze, Baku egy nagyváros, van hatvanezres stadion meg miegymás, biztos csúszott némi pénz a szövetség zsebébe is, ám a finálé mégis érdektelenségbe fulladhat…

Azerbajdzsánban közel sem a futball az elsődleges sport, persze űzik ott is, mint a világ minden pontján, ám a küzdősportok sokkal dominánsabbak arrafelé, elég csak a birkózókra és a judosokra gondolni.

Erre jön rá még az is, hogy a rendező város iszonyú messze esik, Európa keleti peremén van, még az európai topklubok mind nyugaton székelnek. Gondoljunk csak a két résztvevőre: London a lehető legmesszebb fekszik Bakutól, az út pedig iszonyú drága.

Nem csoda tehát, hogy rengeteg szponzor jelezte, nem kér jegyet, vagy a már meglévőt visszaküldi, hiszen nincs kedve csillagászati összegeket fizetni egy mérkőzésért, amit évente megnézhet akár az Emiratesben, akár a Stamford Bridge-en.

A klubok szurkolói pedig hasonlóképp cselekedtek… Noha az Arsenal még panaszkodott is, hogy mindössze 6000 jegyet kapnak, ezek egyharmada a nyakukon maradt, vissza is postázták őket az UEFA-nak. A Chelsea fanatikusai még kevésbé kértek a kalandból, náluk csak 3000 jegy kelt el…

Ez nyilván érezhető lesz a hangulaton is, hiszen a két tábor éneklése és szurkolása adja meg a döntő igazi pikantériáját. Ráadásul az angol szurkolók hírhedtek a nagy hangjukról és hogy bárhova elkísérik a kedvenceiket.

Képzelhetjük, milyen költségek lehettek, ha még ők is nemet mondtak a túrára.

Így London pubjaiban lesz majd az igazi nagy hangulat!

Kár, hogy abból a szövetség nem profitál…