Az FC Santa Claus neve nem áthallás, valóban az „igazi” Mikulásként tisztelt Joulupukki hivatalos csapata (volt). A rovaniemi-i klub 1993 Karácsonyán alakult, s több mint húsz évig szolgálta a finn labdarúgást. A ’90-es években még a Crystal Palace-szal és a West Ham Uniteddel is összemérhette az erejét, de legnagyobb sikerét egyértelműen 2010-ben érte el, amikor a jelenleg finn Premier League-ben szereplő HIFK ellen maradt alul a másodosztályért vívott playoff-körben. Azóta sok víz lefolyt a Kemijokin: 2012-ben beütött a krach; majd miután sikerült felállniuk a padlóról, regenerálták az együttest. Elkezdtek tartalmat gyártani a közösségi médiában, egyre tudatosabban építettek a Mikulás-brandre, a BBC, a Skysports és a FourFourTwo is készített riportot róluk. A hírnévnek köszönhetően az EA Sports, a Puma és más szponzorok is a klub mögé álltak, de a sorozatos rossz döntések hatására egyre lejjebb csúsztak, és úgy tűnik, hogy most végleg kipukkant a lufi.
Hogy minél többet megtudjak a jelenlegi helyzetről, felvettem a kapcsolatot Anssi Kiuruval, aki 2008-tól dolgozott a FC Santa Claus utánpótlásában és 2015-től kezdte három éven keresztül a felnőtteket is irányíthatta. Rögtön felhívta a figyelmemet arra, hogy az FC Santa Claus Juniorit (utánpótlás) és az FC Santa Claus AC két különálló szervezet – a Juniorit csak akadémiai képzéssel foglalkozik, az AC pedig az az együttes, amiről valójában beszélni szeretnénk.
A képen Anssi és Joulupukki látható
Nálunk Magyarországon, ha leesik öt centi hó, megbénul a közlekedés, órákat késnek a buszok és a vonatok. Mi a helyzet a világ egyik legészakibb pontján?
Öt centiméter hó télen nálunk olyan természetes, mint a sarki fény. A tömegközlekedési eszközöket nem befolyásolja az időjárás, bár a vonat előfordul, hogy késik néhány percet.
Azért kérdezem, mert errefelé, ha leesik egy kis hó, a pályát sok esetben alkalmatlannak tartják a játékra, és meccseket halasztanak el…
Nálunk majdnem minden nagyobb lélekszámú városban található fedett, műfüves pálya, ahol időjárási körülményektől függetlenül meg tudunk rendezni meccseket. A probléma az, hogy ami itt Rovaniemiben van, az sajnos túl kicsi ahhoz, hogy hivatalos meccseket rendezzünk. Ezeknek a körülményekhez köszönhetően maximum a nagyon különleges meccseket halasztják el.
Milyen az élet arrafelé? Minden nap látni valakit mikulásjelmezben?
Rovaniemi a hivatalos otthona a Télapónak, de a városban a mindennapok azért nem körülötte forognak, kivéve, ha az ember betéved a Santa Claus Village-be vagy a Santaparkba. Az emberek nem viselnek jelmezt az utcákon, de egy-egy vörösruhás, szakállas figurába azért bele lehet futni a szupermarketekben. A Mikulás-brandnek köszönhetően tömegével érkeznek a turisták, ami azzal jár, hogy az üzleti élet alaposan kivirágzott a városban. Szerintem túlságosan a pénz irányít mindent, ez a város jóval több, mint egy marketing-eszköz.
Pedig úgy tudom, hogy a helyi egyetemen még Mikulás-szakra is jelentkezhetnek a felvételizők.
Erről még nem hallottam, de egyáltalán nincs kizárva, hogy neked van igazad.
Juniorcsapat irányításával kezdtél, majd belekóstolhattál a felnőtt futballba is. Karriered nagy részét az FC Santa Clausnál töltötted. Hogy kerültél oda és hogyan gondolsz vissza ezekre az évekre?
Tizenegy évvel ezelőtt kezdtem az edzősködést. Azóta rengeteg korosztállyal dolgoztam, egyszer pedig lehetőségem adódott felnőtteket is irányítani. A helyi sportakadémián, a Santasport Lapin Urheiluopistón tanultam, amikor az egyik osztálytársam megkérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem kipróbálni magam edzőként. Nem volt nehéz döntés, hiszen egész gyermekkoromban futballoztam, előbb-utóbb szerettem volna egy csapatot irányítani. Jó szívvel gondolok arra, amikor egyszer lehetőségem adódott elutazni az Egyesült Államokba, ahol részt vettünk a Las Vegas Mayor’s Cup tornán, illetve Barcelonában is jártam néhányszor a juniorokkal, kétszer pedig a felnőttekkel is. De azt sem felejtem el, amikor 2015-ben aláírtam az első szerződésemet, mint főállású vezetőedző.
Anssi Kiuru az FC Santa Juniorit csapatánál éppen edzést vezényel.
Olyan játékosok nevelkedtek a csapatban, mint Mikko Rantala vagy Jarkko Luiro, akik azóta a finn élvonalban játszanak. Jó referenciának tűnik.
Mikko nem sokkal fiatalabb nálam, szóval sajnos nem volt lehetőségem őt edzeni, de Jarkkóval egy rövid ideig együtt dolgoztam a juniorok között. Rengeteg fiatal tehetség fordult meg a kezeim között, ilyen például Juho Hyvärinen, aki manapság a Rovaniemen Palloseurában (RoPS) játszik a finn Premier League-ben. De ott van Juhani Kangas, Eero Paukku, Severi Salmirinne, Veka Pyyny, Tuomas Kaukua is. Ha megnézed őket, mindannyian bemutatkozhattak már az élvonalban.
Ki az a tanítványod, akire a legbüszkébb vagy?
Mindenkire büszke vagyok, akivel együtt dolgozhattam, nem számít, hogy profi sportoló cseperedett-e belőlük vagy sem. Azt hiszem, hogy akkor lehetek elégedett a munkámmal, ha ezeknek a srácoknak segítek abban, hogy megtalálják a helyüket a világban, irányt mutassak nekik. Csodálatos érzés, amikor azt látom, hogy a tanítványaimnak az én hatásomra jóra fordul az életük. Egyikük például elkezdett jégkorongozni, ma pedig már az NHL-ben szerepel. Nem szeretem, ha embereket a teljesítményük alapján ítélünk meg, sokkal inkább annak vagyok a híve, segítsem őket beteljesíteni az álmaikat, legyen az bármi. Csodálatos szakemberek sokasága áll azok mögött a futballisták mögött, akik most a Premier League-ben játszanak, szóval hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem köszönhetik a kerrierjüket.
Karácsonyi hangulatvideó Joulupukkival és a csapattal
Térjünk rá egy kicsit a csapatra. Mennyire vesznek komolyan egy FC Santa Claus nevű csapatot Finnországban? Az ellenfelek nem gúnyolódtak rajtatok?
Sosem gondoltam erre. Úgy gondolom, hogy inkább az eredményekről kellene beszélni; például arról, hogy mennyi tehetséges futballistát neveltünk ki – akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Mikulás ajándékozta őket a finn labdarúgásnak.
Mi a helyzet a szurkolókkal? Egy barátom szerint a klub ultrái biztosan szaloncukorral dobálják az ellenfelet, ha dühösek.
Áh, itt nincsenek ultrák! Nincs idejük meccsre járni, túl sok a meló a játékgyárban.
Ha már játékgyár, állítólag a főmufti Joulupukki is szeret futballozni, ezért ment bele abba, hogy ő legyen a csapat arca. Milyen szerepet töltött ő be a klub életében?
Oh, igen! Joulupukki ösztönös tehetség, a mai napig imád futballozni. Előfordul, hogy felbukkan az FC Santa Claus Nappulaliiga-meccsein (gyermekliga – a szerk.), és a kezdőrúgás előtt minden gyermeket kedvesen üdvözöl. Néha rendeztünk meccseket térdig érő hóban, ahol Joulupukki a gyerekekkel együtt futballozott. Van egy Santa Claus Cup nevezetű nemzetközi kupánk is Rovaniemiben, ez az egyetlen olyan torna Finnországban, amely FIFA-státusszal rendelkezik.
A Santa Claus AC történelme során játszhatott barátságos meccseket olyan csapatok ellen, mint a Crystal Palace vagy a West Ham United. A te irányításod alatt is megfordultak ilyen klubok a városban?
Sajnos én még akkor gyerekcsapatban fociztam, amikor a Crystal Palace idelátogatott, nincs edzői tapasztalatom ilyen kaliberű csapatok ellen. Néhány évvel ezelőtt viszont a felnőttegyüttes Kínába utazott egy jótékonysági meccsre; az ellenfél színeiben pedig olyan nevek léptek pályára, mint például Alessandro Del Piero vagy Michael Owen. Hatalmas dolog volt ez a klub életében.
FC Santa Claus v Alessandro Del Piero and Michael Owen in China. The true meaning of Christmas. pic.twitter.com/xMaLMcphLz
— Escape To Suomi (@EscapeToSuomi) December 24, 2017
Mint ahogyan az is, hogy 2010-ben a manapság finn élvonalban szereplő HIFK ellen maradt alul a másodosztályért vívott playoff-körben. Mi az oka annak, hogy azóta meg sem sikerült közelíteni ezt a teljesítményt?
Akkoriban még nem voltam a csapatnál, szóval nem tudom megmondani, hogy mi változott azóta. Az viszont biztos, hogy financiális gondok voltak azt ezt követő években, amihez nagyban hozzájárult az is, hogy rendszeresen többszáz kilométert kellett utazni egy-egy bajnokira. Ha megnézed, hogy hol helyezkedik el Rovaniemi a térképen, akkor megérted, hogy miért. Finnországban óriási távolságok vannak, a legjobb csapatok székhelye pedig délen található.
2012-ben csődbe is ment a klub, de akkor még sikerült talpra állnia. Sőt, állítólag a Pumával, az EA Sports-szal és a Bewin Sports-szal is köttetett szponzori együttműködés. Hol siklott ki végül ez a történet?
Sajnos ezt nem tudom megmondani. A pénzügyi dolgokról a vezetőket kellene megkérdezni, az én feladatom az volt, hogy felkészítsem a játékosokat.
Rendben, akkor maradjunk a tárgynál. Egy FourFourTwo-s riport szerint külföldről is rengetegen jelentkeztek próbajátékra: ennek köszönhető, hogy volt amerikai, szlovák, gambiai és iraki labdarúgó is a keretben?
A név idevonzza az embereket a világ minden tájáról, éppen ezért az emberek nagyon szeretnének a Mikulás hivatalos csapatában játszani. Tudomásom szerint fizetni kell a légiósok játékengedélyéért, szóval egy kicsit körülményes futballistákat szerződtetni. Viszont a RoPS-val volt egy megállapodásunk, mely szerint azok a légiósok, akik ott nem kaptak elég játéklehetőséget, nálunk szerepelhettek.
De akkor hogy lehetséges, hogy az elmúlt években sokszor nehézséget jelentett kiállni az aktuális ellenféllel szemben?
Sajnos mindenki a pénzt hajszolja. Amikor kiderül, hogy a klub nem tud nekik megfelelő apanázst biztosítani, már nem érdekli őket a lehetőség. Számos fiatal játékos inkább másik csapatot keres a környéken, ahol jobb anyagi körülmények uralkodnak. Igyekeztek elhagyni a süllyedő hajót.
És a hajó bizony el is süllyedt…
Igen, a klub teljesen eladósodott. Ugyan hivatalosan még működik, de inaktív állapotban van, ezáltal a bajnoki rendszerből is kikerültek, gyakorlatilag a csapat teljesen feloszlott. A vezetők mindent alárendeltek a profitnak, ami balul sült el. A rossz döntések sorozata és az állandó pénzügyi nyomás tönkretett mindent.
Látsz arra esélyt, hogy újra talpra áll a Santa Claus AC?
Mindig van esély rá, de ahhoz, hogy ez megtörténjen, szignifikáns változásokra van szükség. Változásokra a vezetők között, az edzői stábban, és olyan alázatos játékosok kellenek, mint amilyenek néhány évvel ezelőtt voltak a keretben. “Sose add fel” – ez volt a klub mottója, szóval nem lehet tudni, hogy mit hoz az élet. Ilyen körülmények között nehezen tudom elképzelni, hogy helyrejönnek a dolgok, ugyanakkor Karácsony van, nemde? Ilyenkor történnek csodák…
