Két – évek óta erőn felül teljesítő – csapat új arcát mutatta meg az előző fordulóban. A bochumiak esetében ez bókként is felfogható, míg a freiburgiakkal kapcsolatban egyértelműen kritika. A válogatott szünetről visszatérve kiderülhet, hogy merre haladnak tovább.
Freiburg-Bochum, szombat 15:30
Thomas Letsch kinevezésével a Bochum vált a legintenzívebben letámadó csapattá – átlagosan 9,17 passzt engednek az ellenfeleknek –, ám ezt a címet valamelyest inflálja, hogy ezek a labdaszerzési kísérletek sokszor egészpályás emberfogásban öltenek formát. Természetesen, ahogy minden elképzelésnek, úgy ennek is megvannak a saját gyenge pontjai, jelen esetben a sok mozgás és az ezáltal kialakuló hatalmas területek, illetve az egy az egy elleni párharcok, amelyeket megnyerve a támadó csapat emberelőnyös szituációban eshet rá a védekező félre.
Ezek a gyengeségek kiütéses vereséghez vezettek a Bayern ellen, de amikor az addig csak magát kereső Mönchengladbach is könnyedén átgyalogolt rajtuk, Letsch húzott egy váratlant és az addig csak az eredmény őrzésére, valamint kármentés során bevetetett mélyen meghúzott, ötfős védőláncot tette fel a Leipziggal szemben. Ennek a döntésnek több – a kezdőből kirobbanthatatlannak gondolt – játékos látta kárát. Többek között a szeptemberben szerződést hosszabbító Masovics, az edző külön kérésére érkező Wittek, illetve a másik szárnyvédő, Passlack.
Ez a harcmodor alaposan meglepte a lipcseieket és Marco Rose tanítványai hiába rendelkeztek 75%-os labdabirtoklással és 273 érintéssel a támadóharmadban (mindkettő rekordnak számít a Bochummal szemben), akcióból nem sikerült nagy lehetőséget kialakítaniuk. A Ruhr-vidéki egyesület ettől még távol állt a hibátlan játéktól, ugyanis a passzív védekezésüket meg lehetett bontani keresztbe történő, mélységi befutásokkal és végül ezekből három olyan szituáció is kialakult, melynél felmerült a büntető lehetősége. Első alkalommal még folytatódott a játék, ám a másik két esetben csupán a tizenegyeseket kiválóan (36,2%-kal) védő Riemannon múlt, hogy maradt a 0-0.
A bérköltség terén továbbra is a tabella alsó harmadát erősítő Freiburg az előző szezonban kettős terhelés mellett is az utolsó pillanatig versenyben volt a Bajnokok Ligája-szereplésért, ám az erőn felüli teljesítés fenntarthatatlan, mert a távozó kulcsjátékosok helyére bedobott akadémisták nem minden esetben jelentenek azonnali megoldást.
Atubolu a Freiburg második csapatában szenzációs idényt produkált, a kapujára érkező lövések minőségéhez képest 8 góllal kapott kevesebbet, a távozó Flekken kesztyűje viszont egyelőre nagynak tűnik rá, hiszen védések tekintetében amennyire tavaly kilengett az inga pozitív irányba, most annyira fordult át negatívba. Emellett a beadások lehúzásában a hollandhoz képest több mint 3 százalékponttal teljesít gyengébben, labdával pedig minden zseniális meglátásra jut egy hajmeresztő hiba.
Streich kaméleon hozzáállása is feszegeti a határait, amire az előző két meccs is rámutatott. Az Európa Ligában belenyúlt az addig jól működő labdakihozatali sémába, aminek köszönhetően a második félidei szerkezetváltásig alig jutottak lövőhelyzetig, majd hétvégén a hiányzók miatt maradt a West Ham ellen 45 percig kiválóan működő rendszer, de a középmagas, statikus 4-4-2-vel csak azt érték el, hogy a Bayern a visszalépő Kane-t megtalálva egyszerre több vonalon is átjusson, miközben az addig szárnyvédőként és a center mögött helyezkedve is kiválóan játszó, minden sorozatot figyelembe véve házigólkirály Sallai a csatársorba vezényelve – a többiekhez hasonlóan – hatástalannak bizonyult.
