Az év utolsó válogatott szünete előtt a tabella harmadik és negyedik helyezettje csap össze. Miután az első két pozíciót elfoglaló csapat egyaránt kötelező feladat előtt áll, így a forduló rangadóján vereséget szenvedő klub végleg leszakadhat a listavezetőkről.
VfB Stuttgart-Borussia Dortmund, szombat 15:30
A Stuttgart a szezon legnagyobb pozitív meglepetése, ami az előző idény befejezését látva kevésbé számítana szenzációnak, hiszen a Hoeness kinevezését követő időszakot vizsgálva nem csak a szerzett pontok, hanem egyes alapozó mutatók tekintetében is (várható pontok, kialakított és engedett helyzetek helyzetek minősége) ötödikek lettek, ám három, az elmúlt években alapembernek számító játékos is távozott közvetlen a rajt előtt vagy már az után (Endo, Mavropanosz és Sosa).
A nehéz helyzetbe kerülő edző egyrészt játékrendszert váltott és a tavasszal a kispadon üldögélő Stenzel hirtelen a kezdőben találta magát, másrészt pillanatok alatt épített be két, az utolsó héten érkező labdarúgót (Stiller és Rouault). A legnagyobb sztár azonban egyértelműen Guirassy, aki a bennmaradás kiharcolásban kulcsszerepet játszott és Premier League-csapatok látószögébe került. Nyáron a guineai csatár még határozottan visszautasította a kérőket, csakhogy a történelmi start (8 mérkőzésen 14 gól) okán a sorban állók mennyisége és minősége is megemelkedett és hirtelen a stuttgarti vezetés is kevésnek véli a 15-20 millió euró közötti kivásárlási záradékot.
A házi gólkirály az előző két Bundesliga-találkozón nem állt rendelkezésre és ezeken nem is szerzett pontot a VfB, sőt a Heidenheim ellen gólt sem rúgtak, ami Hoeness regnálása alatt még egyszer sem fordult velük elő. A helyére beálló Undav a kritikák után megmutatta, hogy képes kivenni a részét az építkezésből, de így az addig meglévő tizenhatoson belüli jelenléte elveszett, a többi támadószellemű játékos pedig ezt nem tudta ellensúlyozni. A két vereség Guirassy alkupozícióját erősítheti, mert a vásárlási opcióval kölcsönvett játékosok megtartása (Rounault és Undav) és egy állandó kapus leigazolása érdekében muszáj túladniuk rajta, ám egy potenciális tavaszi összeomlás elkerülése végett elengedhetetlen lenne a szezon második felére is a megtartaniuk.
A BVB-nél hasonlóan kapós focistáról nem beszélhetünk, amely a sárga-feketék filófiáját tekintve mélypontnak számít. Egy éve még ebbe a kategóriába sorolták azt a Moukokót, akinek idén összesen 131 játékperce van és már augusztusban is közel állt a távozáshoz, a továbbra is posztról posztra dobálgatott Adeyemit és a sérüléseit követően havonta egyszer a semmiből előrángatott Bynoe-Gittenst.
Az elégedetlenkedők és a „Der Klassikeren” elszenvedett 4-0-s vereség ellenére is jó hangulatban készülhet a Dortmund a szombati derbire, ugyanis az idegenbeli győzelem után hazai pályán is megverték a Newcastle-t, ezzel a Bajnokok Ligája-csoportjuk élére ugrottak. A mérkőzést végig uralták, miután az ellenfél ötfős középpályás sorát átrúgva rendszeresen megtalálták Füllkrugot és az általa lekészített labdákból létszámfölényben eshettek rá a szarkák védelmére.
Terzicnek a legnagyobb fejfájást Hummels csapatba illesztése okozza, mivel a passzkéssége és a fejjátéka révén megkérdőjelezhetetlen a kezdő pozíciója, a sosem kiemelkedő sebessége viszont tovább kopott. Háromvédős építkezésben ezt a lassúságot lehet ellensúlyozni, amennyiben két oldalról egy-egy atletikusabb játékos védi. Sülén kívül azonban csupa ballábas opcióik vannak, ezért gyakran a jobboldali belső védő szerepére kényszerül és az elkerülhetetlen futóversenyeken rendre a rövidebbet húzza.
