Az előző két otthoni mérkőzését megnyerő Werder az elmúlt öt találkozójából négyet is behúzó Hoffenheimet fogadja. A Weserstadion közönsége újra örülhet, vagy a sinsheimiek elviszik a három pontot?
Werder Bremen-Hoffenheim, szombat 18:30
A hazaiak a Bayern elleni nyitányon sokáig jól tartották magukat és a nemzetközi kupaszereplő Freiburg vendégeként is csak az utolsó percben szenvedtek vereséget, ám a játék képe már ott sem volt hízelgő számukra, mert Streich csapata darabokra szedte a brémaiak építkezését.
Ole Werner elképzelései szerint már a labdakihozatal elején a szárnyvédők magasan helyezkednek és a két nyolcas is az ellenfél térfelén található, ezért az első vonalak átjátszása teljes mértékben a középhátvédek és hatos feladata. A két támadó közül az egyik indítja a mozgást a középpályára visszalépve, míg a másikuk a védelem mögé fut be. A Freiburg ennek állított csapdát a pálya közepén, miután Grosst Sallai vette ki a játékból, amíg a másik három játékos felpasszokra sürgette a védőket, melyek a centerhez el se jutottak vagy a fellépő védők miatt sűrű területen begyűjtötték a második labdákat, majd ebből visszaindították az első négyest, akik hatalmas területen, lendületből eshettek rá a nem túl agilis védőkre.
A Heidenheim elleni találkozón is bajba kerültek, ott szintén egy 4-2-3-1-ben letámadó csapat okozott számukra egy ideig megoldhatatlannak látszó feladatot, bár ekkor az oldalsó középhátvédek bekerítése vezetett közvetett módon az első kapott gólhoz. Erre reagált Werner a baloldali szárnyvédő Jung visszahúzásával, ami ezt a problémát orvosolta, de az átmenetek levédekezése továbbra is teljes csődöt mondott.
A távozó Füllkrug helyére bekerülő, közel 2 méteres Woltemade nagyszerűen tartja meg a labdákat, ennél többre ezen a szinten azonban nem használható, és hacsak nem kap rögtön támogatást, akkor abból rossz passz vagy azonnali labdavesztés következik. A három kapott kontragól a második legtöbb a mezőnyben és ebben Pavlenka is szerepet vállal, aki hatalmasat nem hibázik, viszont nem is hoz bravúrokat. A kapus teljesítménye egyáltalán nem újdonság, ugyanis a 2017-es érkezése óta a kapujára érkező lövések minőségéhez képest 22 góllal kapott többet, így nem is meglepő, hogy mindkét újonc otthonából 4-2-es vereséggel távoztak.
A Hoffenheim négy mérkőzésből álló győzelmi sorozata ugyan megszakadt a Dortmund ellen, ennek ellenére az ekkor mutatott játékkal is elégedettek lehettek. A TSG döcögősen kezdte az idényt, mert belőlük pont az a direktség hiányzott, aminek a túlzásba vitelével lehet kritizálni a brémaiakat.
Matarazzo alapötletében Weghorst és Kramaric játszott volna a támadósorban, ám mind a ketten visszafelé mozognak és lábra kérik a labdát. A holland azért, hogy utána kombináljon a körülötte lévőkkel, míg a horvát az irányítói szerep magához ragadásáért. Ez a páros a középpályán szereplő kontrollt biztosító játékosokkal együtt túl statikussá tette a sinsheimieket. Ezt ellensúlyozva került a kezdőbe az állandó jelleggel az üres területeket kereső Beier, aki az elmúlt két évet kölcsönben a második ligában töltötte. Az ifjú támadó eddig kiváló helyzetekbe kerül (átlagosan 18%-osakba) és a lövései 44%-a góllal végződik, utóbbi hosszútávon tarthatatlan, de az ezzel járó visszaesést kompenzálhatják a védelem megfelelő összetételének megtalálásával.
