Nem egy könnyű eset manapság a magyar labdarúgó válogatottat sasolni, komoly és magasztos kihívás a meccsidőből kihúzni a jó részeket. Nem baj, cserébe alkalmas a pillanat egyenként figyelni pár nemzeti mezes főszereplőt. Hatalmas a merítés lehetősége, sajna a gyakori nevetséges hiba beesés csak a rosszat hozza fel, csak aki nem dolgozik, az nem hibázik! Mondjuk ez egy remek mondás, viszont nem illik a jó pár kiválogatott fickóra, akik a szakadás helyett inkább hisztivel, meg mindenféle markáns, egyébként az Eb leselejtező dolgozatba cseppet sem illő témázással, PR maszatolással bizonyítja személyének fontosságát, kihagyhatatlanságát!
Lovrencsics Gergő. Amikor Lengyelországból elkezdett felőle szivárogni pár nagyon jó hír, mennyire elképesztően hasított vele a Poznan, nagy király volt, Gulyás becenevet ragasztottak rá, rakétaként húzott a pályán, öntötte a gólokat, mekkora jóság az ő ottani játéke, hát csak nagyot ugrott a tudatlan, Lovrencsicset nem ismerő népesség! Az amúgy közepes magyar csapatként számon tartott Pápáról érkezvén, a Ligából egyre sűrűbben hallatszott a személyét zengő dicséret, már csak miatta is érdemes volt olvasni a tudósítást a lengyel bajnokságról, tiszta remek érzés!
Annyira megcsinálta a magyar reputációt, hogy utána csoportosan érkeztek a honfiak, ha ő ilyen vitéz, a többi is hasonló karakter, vagy mi? Válogatott belépő, az ív egyre meredekebb, nagyban számoltak vele a szövetségi kapitányok, majd a váratlan: hazajövetel, a Fradi lett a kikérője a csatárnak! Na ez igen, telitalálat, egy ekkora nagy paripa, szétzilálja az összes kőbaltás lábú bekket, micsoda malmozásokat tart majd, hogyan oktatja a fifikát, szórja a gólokat! Tervnek jó volt, ezzel szemben a valóság: Lovrencsics a nem túl látványos, a modern labdarúgásban elképesztően fontos szélsőhátvéd posztig jutott! Igaz nélkülözhetetlen, ám már nem akkora svunggal, kevesebb csillogással mozog, mint Lengyelben. Amikor a Fradiban kapitány lett a sok idegen között, neki kellett mentegetőznie a kínos helyzetekben, a válogatottnál is nyilatkozhatott. Közben ott tart, már csak emlékeznek, mekkora penge volt annak idején! Manapság elkeseredett meccs utáni beszéd, kármentés, önhibáztatás, lejm gólok!
