A fene sem gondolta, hogy folytatást talál a Nora Mörk féle keddi történetem. Az egyik mellékvonalon, de egyáltalán nem elhanyagolható szerepben felemlített Nycke Groot megnyilvánult, új életteréből, Dániából. Ő az az amúgy híres kézilabdás személy, aki totál váratlanul, egészen megkeseredve tavasszal bejelentette a távozását a győri Audi ETO-tól. A kilépéskor még csak annyi sem jött a holland nő szájából, hogy ez most mekkora rossz érzés számára. Egyszerűn, praktikusan, teljesen érzelemmentesen kimondta: off, elég volt, megy onnan!

Teljes arc leesés, persze a szűkszavú kijelentés titokzatossága miatt elindult a témát figyelők agya, mi ez, mi ez, és mivel nem lebbent fel semmiféle fátyol, hát persze, hogy elindult a találgatás, a fantáziálás, what’s app? Majd egy újabb jelenés Groot sejtelmes távozása után: a főszereplő egy dán újságírónak elpanaszolta, az utóbbi négy évben mennyire rosszul érezte magát Győrben, nem is érti, hogy mekkora mentális tréninggel élte túl az ottani mindennapokat, bámul önmagára, hogyan volt ő olyan erős és kemény.

Az egész úgy jött le, mint ha Groot fejéhez egy pisztolyt tartottak volna, úgy élte napjait, teljes kényszerítés, tiszta kézilabdás Guantanamo, a vaksz birodalom munkatábora, enni-inni nem adtak, a fizetés meg az felejtő. Különben meg mekkora hősnő, hogy ezt kibírta! És ez most nem az itt maradottak sértődött csapkodása, csak kajakra az jön ki, hogy az asszony a kínok kínját élte át. Közben azért beugrik: ha tényleg ekkora egy rossz hely ez az Audi ETO, akkor miért nem könnyített már korábban a sorsán Nycke?

Sokkal egyszerűbb lett volna mindenkinek, ha valahol a rossz kezdetekor csak simán nemet mond. Megértik, még ha nehezen is, de így négy év sziporka, látványos eredmények, szépre hízott magánszámla után kicsit recseg az érvelés. Amennyiben valaki élsportra adja a fejét, erre teszi fel az életét, akkor ne csodálkozzon, ha olykor sírnia kell.

Ha hozzáadja valaki, hogy Nycke Groot még most is aktív, végképp nehéz elfogadni a gondolatait!