Tavalyi évhez hasonlóan idén is igyekszünk Nektek bemutatni az európai kupákban érdekelt magyar csapatok ellenfeleit, kezdve a jövő kedden pályára lépő Ferencvárossal, akik a koszóvói FC Prishtina ellen kezdik meg a Bajnokok Ligája menetelésüket. Első ránézésre nem biztos, hogy a legizgalmasabb csapatnak tűnik a Prishtina, azonban klub múltjában és jelenében kutatva jó pár érdekességet találhatunk, ezeket szedtük össze

KOSZOVÓ FRADIJA

Hazájukban a legtradicionálisabb csapatnak számít a Prishtina, 1922-ben egyike volt annak a két csapatnak, akik elsőként váltak profivá a koszovói labdarúgás berkein belül – a másik ,,alapító” klub egyébként az FC Gjakova volt.

Azonban nem csak a közel 100 éves történelme miatt közkedvelt együttes, az 1980-as években szerepeltek a jugoszláv első osztályban, amikor is az Aranygeneráció legyőzte többek között a Partizan Belgrádot és a Crvena Zvezda-t is. Nem mellesleg magyar kötődése is van a klubnak, ugyanis 1981-1983 között Pálfi Béla irányította a csapatot, igaz, ekkor még a másodosztályban szerepeltek, ám a magyar szakember vezetésével jutottak fel a nagyágyúk közé.

Éppen a magyar szakember keze alatt szerepelt a klub színeiben legjobban a helyi legenda, Fadil Vokkri, aki nem csak játékosként tett rengeteget a koszovói futball felemelkedéséért, visszavonulása után 13 évvel őt választották a Koszovi Labdarúgó Szövetség első elnőkének 2008-ban, amikor is Koszovó ,,független” állammá vált. Azonban egy nagyon hosszú, rögös út vette kezdetét számukra a szerb-konfliktusnak köszönhetően, ami első sorban a válogatott dolgát nehezítette meg Vokkri mandátuma alatt.

Volt lehetőségem beszélni több helyi szakértővel, Andi Kasmi (helyi TV sportkommentátora, sportújságíró) szavaival élve: ,,Ő (Vakkri) pont ugyanazt jelenti az itteni embereknek, mint nekünk Puskás” – persze ezzel nem összehasonlítani szerette volna a két embert, pusztán érzékeltetni, hogy mennyire felnéznek rá és milyen respektje van az országban – ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a felújított prishtinai stadion a 2018-ban szívrohamban elhunyt legenda nevét viseli.

Az első bajnoki címükre egészen az 1991-92-es szezonig kellett várniuk, ekkor már Jugoszlávia felbomlásának köszönhetően a nemzeti bajnokságban, a Független Koszovó Ligában indultak, ahol az első hat szezonból hármat első helyen zártak. A Koszovói Háborúnak köszönhetően azonban az 1997-98 és az 1998-99-es idény küzdelmeit sajnálatos módon nem a pályán folytatták… Azonban ez sem zavartam meg a csapatot és két év kihagyást követően ismételten duplázni tudtak.

KÖZELMÚLT

Tavalyi szezonban végletekig kiélezett volt a koszovói bajnokság, amely végén a Prishtina két ponttal felül tudta múlni Drita együttesét, ezzel letaszítva a trónról a címvédőt. Ezt megelőző évekre vegyes érzelmekkel gondolhatnak a klub szimpatizánsai, ugyanis 2013 óta először sikerült elérni hőn áhított célukat, ugyan mindig ott voltak az elejében, de végül egy kicsi (vagy egy kicsit több) mindig hiányzott. Ettől függetlenül nem lehet teljesen sikertelen időszaknak elkönyvelni, 2015 óta háromszor is sikerült megnyerniük a Koszovói Kupát, ennek köszönhetően pedig szert tehettek némi nemzetközi rutinra is.

Persze nem 2020 lenne, ha nem köpött volna bele csúnyán a Prishtina levesébe is, a Lincoln Red Imps elleni EL selejtező találkozó előtt nyolc játékos is pozitív koronavírustesztet produkált. Próbálkoztak mindennel, új időpontot tűzött ki az UEFA a mérkőzés lebonyolítására, ám helyzet nem javult második nekifutásra sem annak ellenére is játék nélkül estek ki, hogy hét koszovói csapat is adott volna kölcsönjátékosokat erre az egy meccsre.

Az helyi és környékbeli összefogásra egyébként remek példa az is, hogy 2019-ben Albániát sújtó komoly természeti katasztrófát követően a csapat szurkoló tábora, a ,,Plisat” egyből segítő jobbot nyújtott az albánoknak és voltak, akik akár két kezükkel is próbáltak terhet levenni az ottaniak válláról.

KIRE ÉRDEMES FIGYELNI?

Természetesen nem lehet elmenni szó nélkül az előző forduló hőse, Endrit Krasnqi mellett, aki egy maga döntötte el duplájával az Esclades elleni mérkőzést. Rajta kívül elképzelhető, hogy pályára léphet középhátvédként Lumbardh Dellova is, azonban a fiatal tehetség játékjogát 2018 óta a HNK Hajduk Split birtokolja, így a cikk írásakor erősen kérdőjeles a sorsa a Fradi elleni párharcra vetítve. Rajtuk kívül a már fentebb említett helyi szakértő, Kasmi kiemelte Sabien Lilaj a középpályáról, valamint Gledi Micit, akinek a védelem bal oldalálért felel. Kasmin kívül sikerült pár szót váltanom Arbnor Lutaval is, aki a prishtinai székhelyű, Koszovóban kedvelt online sportmagazin, az Insporti főszerkesztője, ő kiemelte még Qendrim Zybat és Otto Johnt – utóbbinak különösen a sebességére hívta fel a figyelmet.

MIT VÁRNAK A PÁRHARCTÓL?

Erről elsősorban Lutaval sikerült beszélnem, szerinte is egyértelműen a Fradi a párharc esélyese. A Prishtina többnyire 3-5-2-es rendszerben áll fel és labdabirtoklásra épülő stratégiájuk van – ám ezt gyakorlatilag első kézből tapasztalhattuk korábban már a Videoton, tavaly pedig a Fradi európai kupamenetelésénél, hogy egy jobb csapattal szemben többnyire a kontrajáték lehet kifizetődő. Luta úgy látja egyébként, hogy Uzuni okozhatja a legnagyobb problémát ennek a Prishtinának, az mindenképpen kulcsfontosságú lesz a számukra, hogy tudják-e hatástalanítani.

BÓNUSZJÁTÉK

2016-ban elképesztő élményben lehetett része azoknak a prishtinai labdarúgóknak, akik a csapat tagjai voltak, ugyanis a friss Arsenal igazolás, Granit Xhaka edzett a csapattal. Unokatestvére, Agon Xhaka ekkor az U19-es csapat tagja volt, ennek azért valószínűsíthetőleg volt némi köze a történtekhez, de ettől függetlenül sokak számára felejthetetlen nap marad – Agon egyébként éppen az előző szezon végén hagyta el a csapatot, jelenleg a Transfermarkt információi szerint nincs profi csapata.