Azt mondta Fekete Robi, hogy, ne nézzük közösen a Pool-meccset, lefutott anyag. Pedig ő aztán első vonalban Liverpool-függő, utána jöhetett a Barcelona – jelen az esetben persze az angolok élveztek prioritást. Meg különben is annyira kevés az esély, sehol Mo Salah, Firmino is kiesett, erre még rákontráztam, hogy van Dijk is beadta a kulcsot. Robi még nagyobbat legyintett, megette a fene az egészet, tényleg nincs itt semmi látnivaló, menjenek tovább emberek!

Lassan kászálódók a tévé elé, nem érdekelt a stúdiós okostojáskodás, lökdöstem a kanálisokat, hopp, a 300, a fantasy film, Gerard Butler formázza Leonidászt, épp azt sasolta, mit súg az epholoszok fülébe a gyöngytestű mirákulum. Na, mondom, már biztosan elkezdődött a Pool szenvedése. Odapattintom a kormányt, hát ez mi ez, vezet a piros mezes banda. Na, végre egy kis nyüzsgés, ne érezzék olyan frankón magukat a katalánok. Jó, ez még nem jelent semmit, az első meccs három gólja gondtalanul pörgeti a katalánok óráját, közben akarnak a Kloppó-babák, gyötörnek, szorul a Barcelona, csak gól nincs. Vagyis egy, de az még vékony!

Szünetben a vacsora közben felgyűlt mosatlan edények tisztázása volt napirenden, azt hittem gyorsabban megy, különben meg Robi megmondta, lefutott meccs. Amikor ismét megláttam a visszavágót, majdnem lenyeltem az agyam. Úristen, 3-0 az angoloknak!

Micsoda, hát hol élnek a katalánok, mit néznek, hol a múltkori mágiájuk, amitől beléjük ájult a Galaktika; Lionel Messi már nem is ember, nagypályás, stoplis cipős megváltó, afféle Messiás, most meg sehol nem látszik. Lassan jöhet a készülődés hosszabbításra, a lehetőség, talán odaver egyet a kisember. A végére még bejött egy szabadrúgás Messitől, de most okos volt a kapus, elég széles sorfalat állított fel, nem is lett belőle semmi! Aztán amit nem hitt el senki! Egy fess szögletnél röhejesen elbambult a világhírű Barcelona, tiszta Csipkerózsika az egész, Origi beemelte a varsába a lasztit, off az Anfield, a világ nem hiszi, ha nem látja, KIESETT A BARCELONA!

Ki fogadott erre?