Régen tapsikoltak ennyire lelkesen a magyar labdarúgás világában, mint most, amikor sikerült egy korrekt, nagy üzletet összehozni. Mondjuk joggal elégedett mindenki. Az eladó boldog, egy messziről is jól látható összeggel lett gazdagabb az MTK, a játékos, ez a Schäfer fiú meg egy komoly klubhoz igazolt, nem valami hátsó kertben poroszkáló farmcsapathoz.
Kellett ez a magyar focinak is, hiszen az utóbbi években nem sok játékos húzott el a hazai bajnokságból. Ez most jó, mert lehet mutatni a munka eredményét, egyben kijelölni, hogyan lehet megélni a fiatalok neveléséből. Ja, és persze az ügynökök, nahát ők most pirosra ütik a tenyerüket, hiszen az ő hétköznapjaikra is bőven kiható üzletet kalapáltak össze.
Volt már ilyen, mármint az, hogy a menedzserek jól jártak. A legenda szerint Gera nagykövet úr elboltolásában is erős volt az összeg, amiből a köztes ember markát ütötte egy kis pénz. Állítólag a nagy robbanás úgy volt, hogy a britek fontban égettek egymilliót, miközben az eladó euróban kapta a vételárat. A különbséget pedig szépen hazavitte az ügyes és okos. Kár, hogy nem nekem jutott ez az eszembe!
Schäfer András korábban már sok mindenkinek feltűnt, alázatával, szorgalmával, tehetségével, gyorsan bent találta magát a MTK kezdőjében. Éppen felfelé kezdett szállni pályájának az íve, amikor becsapott a menykő – mármint jó értelemben. Figyelték, segítették, tanították a fiatalembert, aki élt ezzel és szedte a lábát. Nyilván nyúltak érte itthonról is, csak az a bulika nem jött össze, és különben is így lett jó az egész.
Most már annyi a teendője az összes szereplőnek, főként magának a főhősnek, hogy megcsináljon mindent, maradjon olyan, mint amikor felfigyeltek rá, legyen kemény, harcos, kitartó! Jártak már sokan hasonló cipőben, mint Schäfer, párszor nem is lett tele szájjal nevetés a vége. Most jól indult a kaland, remélem, hogy szépre íródik a sztori.
