A spanyol válogatott csatára mindent elért, amiről egy futballista csak álmodhat: világbajnok, kétszeres Európa-bajnok, Bajnokok Ligája-győztes, kétszer nyert Európa Ligát, valamint valódi klublegenda.

Noha megfordult több csapatnál is, neve összefort az Atlético Madriddal. A spanyol fővárosból indult, majd Liverpoolon, Londonon és Milánón keresztül vezetett az útja, hogy ismét visszatérjen gyerekkora kedvenc csapatához. Kisebb ázsiai kitérőt is tett karrierje végén, a Sagan Tosu csapatából vonult vissza. 706 mérkőzésen 252 gólt vágott klubjaiban, a Vörös Fúriában pedig 110 fellépésen 38-szor köszönt be, többek között a 2008-as Eb-döntőben, amelyet az ő gólja döntött el.

Visszavonulási beszédében a következőket mondta.

„A testemre hallgattam, nem élveztem már úgy a játékot, mint korábban, úgy láttam a legjobbnak, ha most távozom. Tiszta lelkiismerettel akartam visszavonulni.

Nagyon büszke vagyok mindenre, amit elértem, hálával tartozom a csapatoknak, ahol játszottam és az ellenfeleknek is. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a világ legjobb klubjai közül többnek is a játékosa voltam és minden fontos trófeát meg tudtam nyerni karrierem során.

Voltak nehéz időszakaim, de mindig remek emberek vettek körül. Jelenleg is csupa olyan személy van körülöttem, akik támogatnak és támogatni fognak a jövőben is.”

Köszönünk mindent Fernando! Megérdemled a pihenést, az egyik legszimpatikusabb és szerethetőbb játékos vagy, aki valaha pályára lépett.

Gracias El Nino y Adiós!