Annyi sokat szerepelt már a nyílt lapokon Nebojsa Vignyevics, az Újpest vezetőedzője, oly sokat beszélt igazat a szájával, rengeteg panaszkodott, égette a játékosait, a fiatalokat csapkodta, kicsi Zsótért kimondottan ütötte-verte.
Annyi kevés pénzből, ki tudja hogyan, szezononként mégis kibabrál a mezőnnyel, és oly sok szerbnek ad lehetőséget csapatában, erre már a kíváncsiság nagyon erősre dolgozta a gondolkodást, hogy akkor most mi a szitu ott. Megfelelő alkalom, fellépés a Vidi otthonában, piszok erős ellenfél – legalábbis idehaza –, a háziak pedigréje makulátlan, az összes erős bástya egészséges, Huszti atya szerződést hosszabbított, szóval itt nagy alkalom az újpesti valóság bemutatására!
Először is, nem volt annyira rossz meccs, inkább a látogatók dédelgettek és több tervet is megvalósítottak, az mondjuk igaz, egy félideig nem történt nagy esemény, kicsivel sem volt izgalmasabb a játék, mint egy csillár élete a plafonon! Aztán a második részben enyhén beröffent a lila motor, valamint az is elég jól látszott, hogy a koreából, olaszból egyszer csak váratlanban hazacseppent Feczesin Róbert meglehetősen nagy kamper ám! Tökre kiforrott volt a játéka, okosban tartotta a lasztit, megjátszható volt, ami még ennél is fontosabb, visszakapta a partner a labdát vagy egy jobb helyzetben lévőt vett be a támadásba! Az már csak extra zamat, hogy erős felindulásból eddig is vágott pár gólt, és szombaton is elég bíztatóan mozgott. A Fehérvár ellen meg elébb osztott egy baba kiugratást, az igazi focista mócsing kifejezéssel: „mélységi bepasszt” (ejh, ez egy mekkora ordas marhaság!), majd a végére, amikor már az idő futása volt a mérték, akkor odaért egy magyar pályán szokatlanul precíz beadásra és nagyvonalúan pöckölte a hálóba a labdát!
Feczesin Róbert kapitány beleadott mindent, eskü, akár még a válogatottban is elképzelhető lenne, legalább a kényszerítőt visszaadná! Ezt a kilencven percet nézve, lehet a Fradisták már nem is bánják, hogy a nagy átigazolási cécó Petrjak már nem az ő játékosuk!
